2019. március 5., kedd

Okos könyvtárakkal az okos közösségekért

„Az okos város nem egyszeri akciókból, beruházásokból, szigetszerű megoldásokból áll össze, hanem egy olyan működési modell, amely a folyamatos fejlesztésre épít, a fejlesztések középpontjában pedig a települések legfontosabb szoftverei, a lakosság és a helyi cégek állnak” – mondta egy előadásában Rab Judit, a Lechner Tudásközpont osztályvezetője.

Maga a fogalom, „okos város”, eredetileg a digitális technológiák fejlődéséhez és az azok segítségével kifejleszthető, hatékony közszolgáltatásokon alapuló települések kialakításához kapcsolódott. Mára azonban kibővült a tartalma: olyan intézkedések, fejlesztések gyűjtőhalmazává vált a kifejezés, amelyek a városok, a városi életkörülmények és a városokban élők közérzetének, életminőségének javítását célozzák meg. E fejlesztésekben a digitális technológia mellett megjelent a tudatos gazdálkodás és a fenntarthatóság követelménye, valamint a hagyományos, bevált módszerek újra felfedezése, a mai igények szolgálatába állítása. Az okos város programok egyik stratégiai kulcsterülete lett az okos életvitel témaköre, s az okos várossá válás sarkalatos céljává vált a városok élhetőségének megőrzése és fejlesztése, valamint az életkörülmények és az életminőség javítása.

A SmartBudapest jövőkép például az életminőség javításához a modernizációt és a digitális technológiát mint eszközt, a fenntarthatóság jegyében a természet közeli állapothoz való visszatérést, valamint a társadalmi szerepvállalás erősítését, az emberi erőforrások aktív és kreatív hasznosítását tartalmazza. E jövő megteremtéséhez pedig alapvető fontosságú a jó (digitális) infrastruktúra, illetve az azokra épülő elektronikus szolgáltatások rendszerének kiépítése, de az is elengedhetetlen, hogy a lakosság képes legyen a digitális eszközök használatára és rendszeresen használja is a digitális alkalmazásokat, megoldásokat, szolgáltatásokat.

A Smart Budapest terv a horizontális célok egyik legfontosabbikaként említi a szolgáltató város megteremtését, amely magas színvonalú, hatékonyan működő, mindenki számára azonos feltételek mellett igénybe vehető közszolgáltatásokat nyújtó, stabil és kiszámítható városműködtetést jelent. A közszolgáltatások magukba foglalják az információhoz való hozzáférés biztosítását is, mely feladat legfőbb letéteményesei a könyvtárak.

Boyd Cohen urbanista az okos városok megteremtéséhez kapcsolódó célok elérésében hat fő területet határoz meg (melyeket ma már a smart city alappilléreinek is tekintenek): okos társadalom, okos életvitel, okos környezet, okos kormányzás, okos gazdaság és okos mobilitás (ld. ábra). 

A hat fő terület közül a közkönyvtárak működésükkel, tevékenységükkel, szolgáltatásaikkal és megfelelő (okos) fejlesztésekkel, véleményem szerint, közvetlenül két területhez, az okos társadalom és az okos életvitel témaköréhez tudnak kapcsolódni, közvetetten azonban az okos környezet és az okos kormányzás céljait és fejlesztési terveit is képesek támogatni.

Az okos társadalom megteremtésének indikátorai – az oktatás és képzés, a kreativitás és a befogadás – mind olyan területek, amelyek hangsúlyosan jelennek meg a közkönyvtárak stratégiai tervében, értékrendjében, szolgáltatási struktúrájában és programkínálatában is. Az okos életvitel, a minőségi élet, az egyéni és közösségi jól-lét megteremtését biztonságos épületeikkel, tereikkel, szolgáltatásaikkal, kultúraközvetítő szerepükkel és gazdag kulturális program-kínálatukkal tudják szolgálni a könyvtárak. Az okos környezet megteremtéséhez a könyvtárépületek fenntarthatósági szempontú és a hatékony forrásmenedzsment szempontjait követő kialakítása, átalakítása és üzemeltetése, okos megoldások alkalmazása szolgálhatja, míg az okos kormányzás célkitűzéseihez közfeladatot ellátó, mindenhol és mindenki számára elérhető közszolgáltatóként tudnak hozzájárulni.

Ha ezeket a szempontokat tudatosan érvényesítjük a könyvtárak mindennapi működtetésében és a fejlesztésekben, azok magas minőségben lesznek képesek szolgálni a települések rövid, közép és hosszú távú fejlesztési terveit, a fenntartható, modern, magas életminőséget kínáló, élhető, okos városok, települések megteremtését. A könyvtárak infrastruktúrájukkal, szolgáltatásaikkal és felkészült, szakképzett szakembereikkel segíteni tudják az okos város fejlesztési dokumentumokban vázolt jövőképek és a szolgáltató város megteremtésével kapcsolatos célkitűzések elérését, teljesítését.

Ti mit gondoltok erről?




2019. február 15., péntek

Hogyan állj ki a könyvtáradért?

Izgalmas és szívemnek nagyon kedves sorozat indult januárban az IFLA Library Policy and Advocacy Blog oldalán "The 10 Minute Library Advocate" címmel. A rövid írások célja, hogy ötleteket, feladatokat, gyakorlatokat, egyszerűen végrehajtható módszereket adjon a könyvtárosok kezébe annak érdekében, hogy javuljon érdekérvényesítő képességük, s hatékonyabban tudjanak fellépni a könyvtárak, könyvtárosok érdekében. Az alábbi bejegyzésben az elmúlt egy hónap tippjeit mutatom be, s gondolom tovább.

A politikusok és a reklámszakemberek jól tudják, hogy egy jobb élet ígérete minden ember figyelmét megragadja, sőt, akár a gondolkodását is megváltoztathatja. Mi, könyvtárosok pedig azt tudjuk, hogy a könyvtárhasználat számos módon hozzá tud járulni a jobb élethez, az egyéni és a közösségi jól-léthez. Ahhoz, hogy ezt megfelelő módon (üzenetként) el is tudjuk juttatni a polgárokhoz, egyszerűen és világosan el kell tudnunk mondani, mi mindent is teszünk. Ehhez pedig jól átgondolt, világos, mindenki számára érthető érvekkel kell rendelkeznünk. 

Az első feladat, hogy vegyünk elő egy darab papírt, s írjunk le három olyan dolgot, amelyet a könyvtár végez, s amelyekről úgy gondoljuk, hogy az átlagemberek érdekében, javára végzi a könyvtár, majd gondoljuk át, mitől speciálisak (ezek a szolgáltatások, programok... stb.), miért hasznosak az emberek számára.


Az érdekképviselet, a fellépés, a valami mellett való kiállás és érvelés (ennyi mindent jelent az advocacy kifejezés!) célja, hogy megváltoztassuk mások véleményét valamiről. Hogy ezt elérjük, először is világosan meg kell értetnünk a célcsoporttal (és a célcsoport véleményét nagyban meghatározó influencerekkel), mit teszünk és miért tesszük, mi a küldetésünk és mik a céljaink. Ennek jó kiindulópontja lehet, hogy megfordítjuk a nézőpontunkat, s először azt vizsgáljuk, mit gondolnak most rólunk? Mit válaszolnának az emberek, ha megkérdeznénk őket a könyvtárról? Második feladatként tehát gonduljuk magunkat a könyvtár által szolgált közösség helyébe és írjuk le azt az öt szót, amiről azt gondoljuk, az emberek ezekkel jellemeznék leginkább a könyvtárat. Nem könnyű a feladat, de nagyon fontos, hogy próbáljunk objektívek lenni és merjünk kritikusnak is lenni önmagunkkal, azaz pozitív és negatív kifejezéseket egyaránt használjunk. Csak őszintén! (Ez olyan, mint egy kezdő önértékelés: magunknak csináljuk, azért, hogy meglássuk, hol tartunk, honnan indul az új út, amire rá kívánunk lépni! Látni engedi az erősségeinket, s azonosítani tudjuk vele a fejlesztendő területeket is.)

A sikeres érdekérvényesítés egy pozitív kép felépítésével kezdődik, mégpedig nem csak a könyvtárhasználók, hanem a könyvtárat nem használók körében is. Ennek a képnek pedig egyik legfontosabb építőeleme a könyvtár online jelenléte, amit tulajdonképpen elsőként lát belőlünk a 21. századi ember, a homo interneticus. Amit a honlapunkon vagy a közösségi média oldalainkon látnak,  olvasnak, alapvetően meghatározza a véleményüket, s befolyásolja abbéli döntésüket is, hogy eljöjjenek-e személyesen is a könyvtárba vagy sem. S nem csak a külcsín az, ami számít, talán sokkal fontosabb az információk elérhetőségének egyszerűsége, a szövegek közérthetősége, s a közzétett tartalmak helyes, pontos volta is (gondoljunk bele, mennyi bonyodalmat, negatív érzést - és hírt - okozhatunk azzal, ha rosszul írjuk ki a nyitvatartási időt, a beiratkozási díj aktuális évi összegét vagy épp egy rendezvény időpontját!). Visszatérő példám a könyvtárhasználati szabályzat (amit a honlapra is kiteszünk, természetesen): értik-e az olvasók (akiknek be kell tartaniuk), amit abban leírunk? (Továbbmegyek: érti-e a könyvtáros, akinek azt a sok szabályt nap mint nap be kell tartatnia...?) A könyvtár online jelenléte azonban ne merül ki azokban az oldalakban, amiket maga szerkeszt. Ezért, amikor a harmadik feladathoz érünk, keressünk rá a könyvtár összes online jelenlétére! Vizsgáljuk meg, mit, milyen hangnemben és kontextusban írnak rólunk; mely szolgáltatásaink kapnak nagyobb publicitást; minden olyan oldalon ott vagyunk-e, ahol ott kell lennünk; s helyesek-e az információk, amelyeket más oldalak közzétesznek velünk kapcsolatban. Adott esetben pedig ne restelljünk helyesbítést kérni!

Nem csak a szíveket, hanem a fejeket is meg kell szólítanunk, s ebben a számok igenis számítanak. Az okosan használt adatok alátámasztják a mondandónkat és hitelessé teszik azt (és bennünket is). A negyedik feladat, hogy keressük meg azt három legfontosabb adatot, amely a könyvtár erejét, hasznát, társadalmi/kulturális/stb. hasznosságát mutatja meg, s tanuljuk is meg őket! (Ilyenkor, év elején, amikor mindenki beszámolót és munkatervet készít, még hangsúlyosabban jelennek meg a mindennapokban a számok, a statisztikai adatok. Én arra biztatnék mindenkit, hogy ne keseredjen el, ha egyik-másik mutatója csökkent az előző évhez képest, de ne is intézze el annyival, hogy "máshol is csökken, ez országos/világ tendencia". Menjünk lejjebb, ássunk a dolgok mélyére, akár más mutatókkal összefüggésben próbáljuk megtalálni az okokat, s ha úgy hisszük, megtaláltuk, keretezzük át őket, majd fogalmazzunk meg rájuk épülő, kapcsolódó munkatervi feladatokat!)

Az ötödik tanács az egyik vesszőparipámhoz kapcsolódik. Ahhoz, hogy megszerezzük az emberek, a közösség érdeklődését, támogatását, (szeretetét), világosan kell látnunk, ők mit szeretnének, ők mit várnak el tőlünk, számukra mi a fontos a könyvtárban. Ötödik lépésként tehát azt gondoljuk át, hogy mi az három (négy, öt) legfontosabb dolog, ami a szolgált közösségnek fontos, ami leginkább érdekli őket. Ami motiválja őket, vagy amitől a legjobban tartanak. Miről beszélnek a politikusok? Miről beszélnek az utcán? (Ha nem tudjuk kapásból, nem baj. Kutassunk, vizsgálódjunk kicsit! Kérdezzük meg az embereket! Olyan sok jó eszköz áll már a rendelkezésünkre, használjuk őket!) S ha megtaláltuk ezt a három (négy, öt) legfontosabb dolgot, használjuk őket referenciaként. Tegyük őket fejlesztéseink alapjává, s hivatkozzunk rájuk a kommunikáció során is. 

(Folytatjuk!)




2019. január 27., vasárnap

Ajánlom magamat...

2018 termékeny év volt számomra, már ami a tanulmányírást illeti. Az alábbiakban az elmúlt évben írt cikkeimet ajánlom az érdeklődők figyelmébe, azok rövid összefoglalójának közzétételével. Valamennyi írás fő témája a közösségvezérelt könyvtári működés és szolgáltatás, s mind bemutat egy-egy olyan - a könyvtári világban ma még új - módszert vagy eszközt, amelynek alkalmazásával jobb, a szolgált helyi közösség igényeit és szükségleteit maximálisan figyelembe vevő, a 21. században is releváns, sikeres könyvtárakat tudunk működtetni.


Könyvtár és közösség, avagy a közösségvezérelt könyvtár elmélete és gyakorlati megvalósításának lehetőségei
Napjainkban könyvtárak százai épülnek vagy újulnak meg, s egyre többen tekintenek a könyvtárakra mint élő, közösségi terekre, közösségteremtő, a közösségeket alakító, fejlesztő intézményekre. Az, hogy egy könyvtár valóban az adott közösség meghatározó helyévé tud-e válni, függ a könyvtár földrajzi elhelyezkedésétől; az intézmény fizikai jelenlététől, adottságaitól, s attól is, hogy van-e valós társadalmi szándék, támogatás, amely biztosítja, hogy a könyvtár – mint közszolgáltató intézmény – valamennyi állampolgár számára rendelkezésre tudjon állni. Ahhoz, hogy a közkönyvtár új küldetésének meg tudjon felelni, minden eddiginél hatékonyabban, proaktívabban kell alakítania funkció- és feladatrendszerét, szolgáltatáskínálatát, s ezzel párhuzamosan fizikai tereit is. A könyvtár és közösség vonatkozásában az elmúlt években számos új modell született, köztük a közösségvezérelt könyvtár modellje. A közösségvezérelt könyvtári működés a közösség tagjaival való kapcsolatot, konzultációt és folyamatos együttműködést jelent annak érdekében, hogy a könyvtár megismerje és megértse a közösség szükségleteit, s azokat a könyvtári tevékenységek alapjául tudja tenni. A közösségvezérelt szolgáltatástervezés alapja a szolgált közösség hagyományos vizsgálata, amely kiegészül azzal, hogy a könyvtár kapcsolatokat keres a közösséggel, időt fordít arra, hogy meghallgassa, mi szükséges számukra. Partnerségen alapul a könyvtár működése, a szolgáltatások biztosítása, s a folyamat végén közös az értékelés is. A közösségvezérelt megközelítés egy új, a hagyományosakat kiegészítő eszköz a könyvtár és a szolgált közösség együttműködéséhez. Újdonsága, hogy nem csak a közösség számára, a közösség érdekében, hanem a közösséggel együtt gondolkozik, dolgozik a könyvtár – térről, szolgáltatásról, programról. A XXI. században kizárólag a tereiben, működésében, szolgáltatásaiban, programjaiban az általa szolgált közösség igényeire és szükségleteire reflektáló, közösségvezérelt közkönyvtárak képesek meghatározó szerepet betölteni az adott település vagy településrész hosszú távú fejlődésében és fenntarthatóságában.

Placemaking – a közkönyvtári terek kialakításának elvi és gyakorlati kérdései
A 2000-es évek legjelentősebb városfejlesztései számos esetben új közkönyvtár megépítését is eredményezték. A könyvtárépítések előkészítésére, tervezésére kiírt nagy nemzetközi pályázatok keretében világhírű építészek és tervezőirodák szálltak ringbe, aminek eredményeképpen számos ikonikus könyvtárépület nőtt ki a földből, meghatározva a település vagy településrész arculatát, hangulatát, kulturális, gazdasági és társadalmi értékét. A kép, amire minden 21. századi város törekszik, egy modern, vibráló, vonzó, nyitott, élő és élhető, multifunkcionális település képe. E sokrétű célrendszer eléréséhez napjaink közkönyvtárai jelentős mértékben hozzá tudnak járulni, a helyi fejlesztések katalizátoraiként ki tudják tágítani a település társadalmi funkcióit, közösségi tereit. A mindenki számára nyitott és hozzáférhető közkönyvtár sok – főként kisebb, hátrányos helyzetben lévő – településen egyike az utolsó, még megmaradt közösségi helyeknek. A könyvtáraknak a szolgált közösség életében betöltött multifunkcionalitását és új szerepét jól szolgálhatják a placemaking elvei, megközelítései és eszközei. A placemaking építészeti, urbanisztikai fogalom a közösségi terek közösségi funkciókkal való kialakítására. A placemaking segítségével a helyi kö-zösség által formált, vonzó közösségi élettereket hozhatunk létre a városban, mégpedig a közterületek élő közösségi térré alakítása, a terek közösségi funkciókkal, tartalmas programokkal való megtöltése, illetve újfajta hasznosítási lehetőségeinek kitalálása révén. A közösségvezérelt elven működő, a placemaking elveit, megközelítéseit és eszközeit alkalmazó közkönyvtár olyan közintézményként tud működni egy település életében, amelynek hatásai messze túlnyúlnak fizikai valóságán, de amelynek sikeres működéséhez elengedhetetlenül szükséges a fizikai terek közösségi szemléletű újragondolása is. Így teremtve meg a kapcsolatot a szolgált helyi közösség, a könyvtári funkciók és feladatok, valamint a könyvtári terek között.
Megjelent: Könytári Figyelő. 64. évf. (2018.) 2. sz. pp. 175-187.

A közkönyvtárak belső tereinek alakítása a használói szokások vizsgálata alapján
Olvasás, írás, tanulás, játék, böngészés, találkozás, beszélgetés, számítógéphasználat, s még sokáig sorolhatnánk mindazokat a tevékenységeket, amelyek napjainkban egy közkönyvtárban előfordulnak. Az új aktivitások a könyvtárosoktól több nyitottságot, a könyvtári terektől pedig nagyobb rugalmasságot igényelnek. A könyvtári tér használatának feltérképezésére vonatkozó vizsgálatok kapaszkodót adnak annak megértéséhez, hogy hogyan érzékelik, és hogyan tapasztalják meg a felhasználók a könyvtári tereket, s a „könyvtár mint hely”, illetve a „könyvtárak társadalmi funkciója” fogalmakat is segítenek tartalommal megtölteni. A közkönyvtári terek könyvtárhasználók általi használatának vizsgálatára több, részben geográfiai, részben pedig szociológiai és pszichológiai alapokon nyugvó vizsgálati módszert fejlesztettek ki az elmúlt évtizedekben. A tanulmány a könyvtárakban leggyakrabban használt módszereket mutatja be, nevezetesen: a Seating Sweep – ülőhelypásztázás; a Track The Traffic – a forgalom nyomon követése; a Visual Traffic Sweeps, avagy vizualizált ülőhelypásztázás módszerét. E vizsgálati módszerekkel a könyvtár nemcsak az emberek által követett főbb útvonalakat rögzítheti, de azt is megláthatja, mely tereket, térrészeket mire, hogyan és kik használnak leginkább, illetve, hogy mely részek esnek ki részben vagy teljesen a közlekedésből, a használatból. Az információk alapján a könyvtár a felhasználók igényei és szükségletei szerint rendezheti vagy alakíthatja át tereit, így teremtve kapcsolatot a könyvtári funkció, a felhasználó és a könyvtári tér között. A tanulmány szól a wayfinding, avagy látogatóirányítási információs rendszer könyvtári alkalmazásának kérdéseiről is. Egy jól kialakított wayfinding rendszer megerősíti, hogy az egyén a mozgásához kacsolódó megfelelő kezdő- vagy végponton tartózkodik; meghatározza az egyén lokációját az épületben vagy a külső térben; megerősíti, hogy az egyén a megfelelő irányban mozog célja elérése érdekében; segíti az egyént abban, hogy orientálódjon az épületben vagy a külső térben; segíti továbbá abban, hogy áttekintse, megértse a helyet és meglássa az esetleges akadályokat; érkezéskor azonosítja a desztinációt, valamit biztosítja az egyén biztonságos kijutását a térből/térről veszélyhelyzetben.

A könyvtár szerepe és lehetőségei a közösségi jól-létben
A közösség jóllétének (community well-being) lényegi eleme, hogy jó személyes kapcsolatok, élhető közösségi terek és infrastruktúra, valamint a társadalmi igazságosságot, méltányosságot követő közösségek vegyék körül az embereket. A könyvtárak, illetve a könyvtárosok számára ez konkrétan azt jelenti, hogy a közösség szükségleteinek megfelelő, ún. közösségvezérelt szolgáltatások kialakítására kell törekedniük. Ehhez ismerniük kell a szolgált közösség demográfiai, statisztikai jellemzőit, majd a partnerségi kapcsolatokra támaszkodva meg kell ismerniük a közösség által elvárt szolgáltatási igényeket és ötleteket, melyek megvalósítására törekednie kell a könyvtáraknak. Az írás részletesen bemutatja az Eredményalapú Tervezési és Értékelési Modellt (Outcome-based Planning and Evaluation / OPBE), amelynek segítségével úgy tervezhetők a könyvtár szolgáltatásai és programjai, hogy azok meghatározott módokon és céllal, előre eltervezett hatással, eredménnyel, a könyvtárosok által elvárt következményekkel (outcome) legyenek a könyvtárhasználókra. Azaz: valamilyen változást idézzenek elő a könyvtárhasználó a képességeiben (a könyvtári programot, képzést követően meg tud csinálni valamit, amit korábban nem vagy jobb lesz valamiben); a tudásában (ismereteket, tudást szerez egy új területen vagy kiszélesíti a tudását egy témában); az attitűdjében (megváltozik a hozzáállása, a gondolkodásmódja, az ér-zései valamivel kapcsolatban); a viselkedésében (amit tesz, és ahogy teszi); a státuszában, közösségben elfoglalt helyzetében. Az OBPE konkrét, kézzelfogható, bizonyíték-alapú adatokat és információkat biztosít a könyvtári szolgáltatások közösségre vagy egyénekre gyakorolt hatásáról, alkalmazása pedig hozzájárul ahhoz, hogy a lehető legjobb vezetői döntések szülessenek, amelyek a legkisebb forrásfelhasználás mellett eredményezhetik a leghatékonyabb szolgáltatást.
Megjelent: Könyvtári Figyelő. 28. (64.) évf., 2018. Különszám. Cselekvő közösségek – aktív közösségi szerepvállalás projekt – EFOP-1.3.1-15-2016-00001. pp. 20-26.

Könyvtár és közösség, avagy a közösségvezérelt könyvtár elmélete és gyakorlati megvalósí-tásának lehetőségei. 2. rész Közösségvezérelt szolgáltatástervezés és a design thinking módszer alkalmazása a könyvtárban.
Ahogy a könyvtárak működésében és szolgáltatásaiban egyre hangsúlyosabbá válik a szolgált közösség szükségleteinek kielégítése, úgy érezhető mindinkább, hogy a kihívásoknak való megfeleléshez és a továbbfejlődéshez új megközelítésekre, új gondolkodásmódra és problémamegoldó módszerekre van szükség. A tanulmány a közösségvezérelt könyvtári szolgáltatástervezés ismereteit mélyíti részletesen bemutatva a közösségvezérelt szolgáltatástervezés lépéseit, illetve a közösségvezérelt, a könyvtár megteremtéséhez és működtetéséhez kapcsolódó eszköztárat bővíti egy újabb módszer, a tervezői gondolkodás (a design thinking) bemutatásával. A design thinking (DT) a termékek és szolgáltatások tudatos tervezésének technikája; egy gondolkodási és munkamódszer; olyan folyamat, amely a felhasználókra, igényeikre és szükségleteikre, illetve arra fókuszál, hogy mit akarunk elérni, és azt hogyan tudjuk a legkreatívabban megtenni, ily módon jól alkalmazható a közösségvezérelt könyvtárban. A DT módszertanát bármely olyan könyvtári kihívás megoldására fel lehet használni, amely leírható egy hogyan tudnánk… kezdetű kérdéssel. Leggyakrabban innovatív könyvtári programok fejlesztésében alkalmazzák, de új könyvtári terek is kialakíthatók és szolgáltatások is fejleszthetők a segítségével, sőt, rendszerszintű, több szolgáltatás integrációjával megvalósuló szisztémák, működések újragondolására is alkalmas. A tanulmány részletesen ismerteti az IDEO által a könyvtárak számára kidolgozott design thinking módszertant és a munkafolyamat három fő lépését: az inspiráció, az ideáció és az iteráció fázisait, illetve az azok során alkalmazható eszközöket, technikákat, illetve bemutatja a módszer gyakorlati alkalmazását is két konkrét könyvtári példán keresztül.
Megjelent: Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 66. évf. (2019.) 1. sz. pp. 18-32.